TÁMOP-3.1.7-11/2-2011-0538.

Praktikus tanácsok lombkomposztáláshoz

(Forrás: Kukaügyi ismeretek 5. - Humusz Egyesület - www.humusz.hu)

 

A természet mintájára...

Az ősszel lehulló lomb sokakat az őrületbe kerget – főként azokat, akik a levélszőnyeg látványát kizárólag erdőben tartják helyénvalónak, saját kertjükben viszont hadat üzennek neki. Kár. Az avar ugyanis fontos védelmi szerepet tölt be a természetben, és kertünk természetes körforgásában. A lepotyogott levelekből összeálló takaróréteg nélkül a talaj szempontjából életfontosságú mikroorganizmusok (egysejtűek, gombák stb.) nem tudják átvészelni a telet. A lombtakaró búvóhelyet és meleget nyújt a talaj és a növények számára elengedhetetlenül fontos élőlényeknek, de a madarak is gyakran keresgélnek táplálékot a földet borító avar közt. A fák, bokrok alatt, cserjés részeken vagy ágyásokon nyugodtan otthagyhatjuk hát a lehullott lombot – a természet mintájára. Nem csak munkától, légszennyező égetéstől, bezsákolt „hulladéktól(?!)” szabadulunk meg, de nem járulunk hozzá az állatvilág szűkülő életterének, táplálkozási területének további megrövidítéséhez sem. Tavaszra a lombtakaró szép lassan visszahúzódik, lebomlik.

 

Komposztálás, lombkomposztálás

Akad olyan kert is, ahol nincs lehetőség az összes lehullott lomb talajtakaróként való felhasználására. Ebben az esetben sem kell égetéshez folyamodni: környezetkímélőbb megoldás a komposztálás, melynek révén szerves anyagokat juttatunk vissza a körforgásba, s így – műtrágya helyett ezzel – javítjuk kertünk talajának tápanyagtartalmát. Ha tehát van vegyes komposzthalmunk, rendszeresen adagolhatunk bele avart is. Praktikus ősszel egy kupacnyi lombot félretenni a nyári időszakra: keverhetjük friss fűnyesedékhez, így csökken annak magas nedvességtartalma és nem indul rothadásnak, penészedésnek; vagy takarhatjuk vele a komposztra dobott gyümölcsöt, hogy elkerüljük a muslicák tömeges megjelenését.

Építhetünk lombkomposztáló hálót is. A lombkomposztálás nagyon egyszerű, nem munkaigényes folyamat (az egyszer összehordott kupaccal már nem kell tovább foglalkozni), nem jár kellemetlen szagokkal, és a háló elkészítése sem igényel jelentős anyagi ráfordítást.

A lombkomposztáló kialakításához az udvar egyik félreesőbb helyén verjünk le cölöpöket téglalap vagy kör alakban. A cölöpök köré, derék magasságban, szögek segítségével feszítsünk egyszerű – pl. kerítésdrót – hálót, mintha járókát készítenénk. A háló egyik része ki/leakasztható legyen valamelyik oszlopról, hogy tavasszal az érett komposztot egyszerűbb legyen kiemelni. A komposztáló méretét attól tegyük függővé, hogy mennyi avar keletkezik a kertben. Esetleg felállíthatunk rögtön kettőt is, mert a lomb korhadása magas széntartalma miatt bizonyos esetekben hosszabb ideig tarthat (egyes levélfajtáknál 0,5-1,5 másoknál átlag 2-4 évig), mint a vegyes „zöld javaké”; így megeshet, hogy két egymás utáni évben külön –  tehát váltásban használt – keretekre lesz szükségünk. Tavaszra, nyár elejére szépen összeesik a lombkupac, de a kerti munkák beindulásának idején még esetleg megmaradt kisebb halmot a vegyes zöld javakat komposztáló keretünkbe adagolhatjuk. A lombból készült komposzt nagyon értékes anyag! Beáshatjuk a talajba is, de ha szeretnénk jobban „kihasználni” tápanyagait, inkább palántázáshoz, cserepes balkonnövények ültetéséhez használjuk fel hígítva, azaz normál kerti talajjal keverve. A hálóban elhelyezett lombot rétegenként nyomjuk, tömörítsük össze, mielőtt újabb adag kerülne rá. A rétegeket locsoljuk meg vízzel. Nagyon száraz nyarakon némi plusz vizet is igényel a lombtömeg, időnként tehát túrjunk bele (a felső felületről lepereg a víz) és öntsünk a levelek közé néhány vödörnyi vizet. A kupacot lehet, de nem szükséges forgatni. Míg a vegyes komposztálásban főként a baktériumok játszanak szerepet, addig a lomb gombák segítségével bomlik le, melyek a baktériumoknál több fényt és kevesebb levegőt igényelnek. Ezért a lombkomposztálót a kert olyan árnyasabb sarkába állítsuk fel, ahol az avar hosszabb ideig zavartalanul korhadhat. A lombkomposzt morzsalékos (később egészen porszerű) állagú, felhasználást megelőzően rostálást általában nem igényel. Minél többféle levelet keverjünk össze. Fontos megjegyezni, hogy minden levél komposztálható, csak a különféle fajok lebomlási ideje eltér egymástól. A lassan lebomló típusokat (pl. dió, tölgy, bükk, vadgesztenye, platán, nyár) érdemes külön komposzthálóba helyezni, mert csak 2-4 év múlva bomlanak le teljesen, így az ezekből származó komposztot csak később tudjuk felhasználni. A tölgy, a kőris, a nyár, a dió és a vadgesztenye levele sok csersavat tartalmaz. Mész hozzáadásával csökkenthetjük ezt a savasságot, ami felgyorsítja a komposztálódást is. Nyáron a fűnyesedéket a lombkomposztba keverhetjük, ezzel szintén gyorsítjuk a lebomlást. A dió és a vadgesztenye levele is komposztálható! Bár a diólevelekben valóban találhatók csírázás és növekedést gátló anyagok, ezek a komposztálódás során lebomlanak, átalakulnak, így az érett komposztban ezek a hatások már nem jelentkeznek. Vadgesztenye levelet csak akkor komposztáljunk, ha nem fertőzte meg aknázómoly!