Süni csoport

A három felnőtt bemutatkozik, aki a csoportban tevékenykedik:

óvónők: Winterné Békefi Andrea - Demjénné Mede Erzsébet

Dajka néni: Gucsi Andrásné, Rózsika néni

Sün mamákként Andi-Zsóka-Rózsa immár 13 telet „aludtunk át”. Ragaszkodunk egymáshoz, mint sün a tüskéjéhez, és vigyázunk arra is, hogy meg ne bökjük egymást, s erre „tanítgatjuk” kis sünmalacainkat is.

Ebben az évben 12 kisebb, nagyobb és még nagyobb új sün növendéket, „sünmalackát” fogadtunk be. Örömmel mondhatjuk: Nagyon talpraesettek!
Alig volt sírdogálós közöttük. Mosolygósak, ügyesek, elevenek, bújósak, önállóak, aranyosak, s ami nem mellékes, meghallják épen aktuális sün mamájuk hívó- kérő- vigasztaló szavát. Mi pedig igyekszünk, hogy biztonságban, jól érezzék magukat. Nevelgetjük, terelgetjük, formálgatjuk őket. A kezdetek nem könnyűek, hisz minden új és más.

Jó család révén, a régebben velünk élő sünikék is segítenek nekünk.Pl.: a mosdóba kísérésben, cipő felhúzásban, bekötésben, ágyazásban, terítésben, rakodásban. Persze eleinte tétován állnak a kicsik mellett: Hű, megnőttünk! Most nem nekünk segítenek…, Most már mi vagyunk a nagyobbak, bátrabbak, akiknek illik jó példát mutatni, segíteni!

Úgy gondoljuk, hogy ősszel és télen a sok pici láb miatt nem jutnánk messzire, inkább kuckónk biztonságos melegébe hívtunk vándorszínházakat, illetve csak a nagyobbakkal látogatunk el a KIO-ba 3 színházi előadásra. Tavasszal búvóhelyünkről kimerészkedve felfedezzük a közeli és távoli világot. Megszokott, kedvelt, jól bevált erdei óvodánk sajnos bezárta kapuit, így tavasszal új terepet fedezünk fel az addigra megerősödött sünikkel.

Szerencsére jó időt fogtunk ki, mikor az Állatok Világnapja alkalmából ellátogattunk a Vadasparkba, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.

Élménybeszámolók olvashatók a csoport életéből itt.